Az anya legmélyebb szeretete a mindennapi élet apróságaiban rejtőzik. Az a fél adag étel, amit félretett, hogy meglátogathassa gyermekeit; az a téli „melegség”, amit a maradék szövetdarabokból varrt; azok a meleg szavak a telefon másik végén… Hszi Csin-ping édesanyjának, Qi Xinnek a szeretete, szinte észrevétlenül nagyon mély hatást gyakorolt a fiára.
1969 januárjában Hszi Csin-ping még 16 éves sem volt, amikor csomagolt, és a messzi Senhszi tartomány Liangjiahe falujába ment, hogy ott dolgozzon a földművesek között. Qi Xin varrt neki egy táskát, és e szavakat hímezte rá: „Anyám szíve”. Hét éven át a kis táska végig Hszi Csin-ping mellett volt, és „tanúja” lett a fiatalember növekedésének és fejlődésének.
Amíg Hszi Csin-ping Liangjiahe-ben dolgozott, édesanyja, Qi Xin a legkisebb fiával együtt egy henani farmon munkálkodott, két lánya pedig a termelési és építő területen kapott munkát.
Qi Xin, ha ideje engedte, mindig ment és látogatta őket. Azokban az években azonban Hszi Csin-ping és édesanyja ritkán találkoztak, de anyja szavai és példája mindig ott voltak vele. Hszi Csin-ping nagyon büszke arra, hogy forradalmi családba született, ahol szigorú forradalmi hagyományok szerint nevelték.
„Jól végezd a munkádat, jól tanulj, és minden ügyet intézz pontosan” – ez volt Qi Xin mottója, és egyben ezt várta el a gyermekeitől is.
2001-ben, a kínai újév idején Hszi Csin-ping, aki akkor Fujian tartomány kormányzója volt, munkája miatt nem tudott hazatérni az ünnepekre. Anyja a telefonban ezt mondta neki:
„Fiam, sok munkád van, és a munka megköveteli, hogy maradj, én pedig örülök ennek. A lényeg nem az, hogy eljössz-e vagy sem, hanem hogy jól végezd a feladatod. Ez a legnagyobb tisztelet, amit apádnak és nekem adhatsz… Én mindenben támogatlak.”
2026. május 10.
(China Media Group)
(x)