Az elmúlt mintegy ötven év műholdas felvételeinek elemzése alapján a grönlandi és antarktiszi jég gyorsuló olvadására figyelmeztettek egy szerdán megjelent új tanulmány szerzői.
Az Európai Űrügynökséggel együttműködő nemzetközi kutatók korábban az európai műholdadatok alapján az 1990-es évektől kezdődően vizsgálták a jégtakarók olvadását. A NASA műholdjainak bevonásával azonban az antarktiszi jégtakaró térfogatának változását 1979-ig, a grönlandiét pedig 1972-ig visszamenőleg sikerült feltérképeznie a tudósoknak.
A Scientific Data tudományos portálon közzétett tanulmány szerzői az adatok alapján egyértelmű tendenciát figyeltek meg a jég olvadásával kapcsolatban. „A jégtakarók egyre nagyobb tömeget veszítenek, és ez a folyamat évtizedről évtizedre erősödik, különösen, ha az óceánba jutó jég mennyiségét nézzük” – mondta el Ines Otosaka, a tanulmány vezető szerzője, az angliai Northumbria Egyetem jégtudósa, aki szerint „az is teljesen nyilvánvaló, hogy mindez összefüggésben áll az éghajlatváltozással”.
A Föld felmelegedése felgyorsítja a bolygó két hatalmas jégtakarója, a grönlandi és az antarktiszi jég olvadását. A jég öthatoda nem a melegebb levegő, hanem a melegebb tengervíz hatására tűnik el: a víz alulról és oldalról, valamint az óceánba nyúló gleccsereken keresztül kezdi ki a jégtömegeket. A tanulmány szerzői szerint ez rossz hír a tengerszint jövőbeli emelkedése szempontjából.
Az 1970-es, 1980-as és még az 1990-es években is viszonylag stabilak voltak a jégtakarók, ám ezt követően megkezdődött az olvadás, amely a 2010-es években igazán felgyorsult – hangsúlyozta Otosaka.
Andrew Shepherd, a tanulmány társszerzője szerint az adatokból kiderül: a változások évtizedes késéssel követik a globális felmelegedést, ami „azt jelenti, hogy még évtizedekig számíthatunk a folytatódásukra, még akkor is, ha sikerülne megállítanunk a bolygó melegedését”.
Bár úgy tűnt, hogy a gyorsuló folyamat 2020 és 2023 között átmenetileg megállt, a tanulmány szerzői úgy vélték, ezt inkább rövid távú időjárási ingadozások okozták, és nem tekinthető hosszú távú tendenciának. Otosaka elmondta, hogy a tanulmány ugyan a 2023-as adatokkal zárult, de azóta megvizsgálta a frissebb méréseket is, és azt tapasztalta, hogy a gyorsuló tendencia ismét folytatódik.
A hároméves megtorpanás „csupán egy átmeneti kilengés volt az adatsorban” – erősítette meg Eric Rignot, a tanulmány másik társszerzője, a Kaliforniai Egyetem (Irvine) glaciológusa. „A hosszú távú növekedés az éghajlatváltozás következménye, a fenyegetés pedig teljesen egyértelmű” – szögezte le.
A tudósok által megfigyelt legjelentősebb változások az úgynevezett dinamikus folyamatokhoz köthetők. Ezek hirtelenebbek és intenzívebbek, mint a levegő hőmérséklete miatti lassú, folyamatos olvadás, és könnyen olyan visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatnak el, amelyek önmagukat erősítve folytatódnak – magyarázta Otosaka. David Holland, a New York-i Egyetem jégkutatója szerint ez aggodalomra ad okot, „mivel a jégveszteség nagy része dinamikai eredetű, márpedig pontosan erre lehet számítani egy jégtakaró-instabilitás miatti összeomlás forgatókönyve esetén”.
A nemzetközi kutatócsoport 45 független felmérés és 27 különböző műhold adatait használta fel.
A tanulmány szerint 1979 óta mintegy 12,5 billió tonna jég olvadt el Grönland és az Antarktisz gleccsereiből. Ilyen mennyiségű fagyott víz az Egyesült Államok szárazföldi területét 1,5 méter vastagságú jégréteggel borítaná be.
2026. szeptember 16.
(MTI)
