Amióta Takaiči Szanae japán miniszterelnök június 7-én arra utalt, hogy Japán akár erőszakkal is beavatkozhat a tajvani kérdésbe, kijelentései komoly láncreakciót indítottak el. A kínai kormány erőteljesen reagált a provokatívnak tartott megnyilvánulásokra. Kína számára Tajvan kizárólag belügy, amelybe más országok nem avatkozhatnak be – ez “a vörös vonalon belüli vörös vonal”.
Peking szerint Takaiči rendkívül rossz példát teremtett azzal, hogy hivatalban lévő japán vezetőként durván beleavatkozott a tajvani kérdésbe, ami teljes mértékben elfogadhatatlan. Shinzo Abe volt miniszterelnök hivatali idejének lezárulta után fogalmazott meg hasonló véleményt, ám akkor sem volt hivatalban.
Mao Ning, a kínai külügyi szóvivő hangsúlyozta, hogy a kínai–japán kapcsolatok jelenlegi feszültsége Takaiči Szanae nyilvánvalóan téves kijelentéseiből fakad, amelyek durván sértették meg az „egy Kína” elvét és a két ország között fennálló négy politikai dokumentum szellemét, valamint aláásták a kétoldalú kapcsolatok politikai alapját. Kína álláspontja változatlan: meg fogja védeni alapvető érdekeit és a nemzetközi igazságosságot. Japánnak azonnal vissza kell vonnia kijelentéseit, önkritikát kell gyakorolnia és meg kell változtatnia jelenlegi irányvonalát.
A szóvivő a november 20-i sajtótájékoztatón továbbá emlékeztetett: Japán a történelem során erőszakkal szállta meg Tajvant, és fél évszázadon át gyarmati uralmat gyakorolt felette. A megszálló hatalom számos bűnt követett el, amely Tajvan történelmének legsötétebb fejezete volt. Idén van a japán gyarmati uralom alóli felszabadulás 80. évfordulója, és Japánnak emlékeznie kell: Tajvan Kína része. Tajvan ügye nem Japán dolga, és a beavatkozásra tett kísérletek végső soron Japánnak ártanak.
Felmerül a kérdés: mit akar valójában Takaiči Szanae? Nyilván tisztában van vele, milyen következményei lehetnek ilyen meggondolatlan kijelentéseknek. Sok elemző szerint mindez a második világháború örökségéhez vezethető vissza. Japán mint vesztes ország alkotmányában örökre lemondott a háborúról, az erőszakkal való fenyegetésről és az erő alkalmazásáról a nemzetközi viták rendezésében. A potsdami nyilatkozat kifejezetten tiltja számára az újrafegyverkezést. Az ENSZ Alapokmányában foglalt kollektív önvédelemhez való jog pedig épp azért jött létre, hogy megelőzze a fasiszta erők újjáéledését; Japán e jog gyakorlását a háború után erősen korlátozták.
Takaiči hivatalba lépése óta azonban több alkalommal megsértette ezeket a korlátozásokat, és katonai irányú lépései aggodalmat keltettek a nemzetközi közösségben a japán militarizmus esetleges újjáéledése miatt.
A „Takaiči-hiba” éppen ezért nem tekinthető véletlen elszólásnak: a japán jobboldali erők hosszú ideje törekednek a katonai nagyhatalmi státusz visszaszerzésére. A békealkotmány 9. cikkének eltörlésére tett javaslatok, a Jaszukuni-szentély látogatásai, illetve a „vigasztaló nők” történelmi valóságának tagadása mind azt mutatják, hogy szeretnének megszabadulni a „második világháborúban vesztes ország” bélyegétől – és átírni a háború utáni világrendben betöltött szerepüket.
A közelmúltban számos japán politikus is élesen bírálta Takaičit. Masuzoe Jóicsi, Tokió korábbi kormányzója és nemzetközi politológus kiemelte, hogy a nemzetközi jog egyértelműen Kína részeként határozza meg Tajvant, és ha Japán katonailag beavatkozna, azt agressziónak kellene tekinteni. Noda Josihiko, a legnagyobb ellenzéki párt, a Demokrata Párt vezetője és volt miniszterelnök úgy fogalmazott: Takaiči meggondolatlan kijelentései rendkívül súlyos helyzetbe sodorták a japán–kínai kapcsolatokat. Ishiha Sigeru volt miniszterelnök figyelmeztetett: a korábbi japán kormányok mindig tartózkodtak hasonló állásfoglalásoktól. Hatoyama Jukio volt miniszterelnök pedig azzal vádolta Takaičit, hogy ürügyet keres a katonai bővítésre, miközben hangsúlyozta: Tajvan Kína része, és Japánnak nem szabad beavatkoznia Kína belügyeibe.
A CMG-hez tartozó CGTN nemzetközi online felmérése szerint a válaszadók 87,1%-a sürgette Japánt, hogy azonnal vonja vissza provokatív kijelentéseit, és arra szólított fel minden országot, hogy egységesen akadályozza meg a militarizmus újjáéledésére irányuló kísérleteket. A válaszadók 88,3%-a úgy vélte, hogy a japán miniszterelnök háborús hangvételű szavai súlyosan sértik a japán alkotmányt, és rombolják az ország nemzetközi megítélését. 84,6%-uk szerint a miniszterelnök kijelentései nélkülözik a legitimitást, és megkerülik azokat a kötelezettségeket, amelyek egy legyőzött országgal szemben fennállnak. A válaszadók 82,4%-a hangsúlyozta: Japán csak akkor válhat újra „normális” nemzetté, ha őszintén szembenéz történelmi bűneivel és felszámolja a militarista ideológiát. 89,8% bírálta Japánt a nemzetközi jogi elvek és történelmi tények figyelmen kívül hagyása, valamint a szomszédos országok szuverenitásának megsértése miatt.
A világban az elmúlt években háborúk, konfliktusok és válsághelyzetek sora alakult ki és eszkalálódik folyamatosan. Takaiči Szanae kevesebb mint egy hónapja van hivatalban, mégis sikerült a kínai–japán kapcsolatok sok év alatt épített bizalmi tőkéjét megingatnia. Remélhető, hogy a helyzet enyhül, de ez csak akkor lehetséges, ha a japán kormány fékez, nem pedig tovább gyorsít ezen a veszélyes úton. Fontos lenne, hogy Japán a német példát követve a történelem valós értékelésével kerülje el a jövő tragédiáit. A történelem ugyanis tükör: a múltat és a jövőt egyaránt megmutatja.
2025. 11. 21.
CMG budapesti tudósítója, Bu Weijun