1942 telén a Hunan tartománybeli Changsha városban több sírrabló számos értékes kulturális ereklyét lopott el, köztük lakktálat, bronzkardot és selyemkönyvet egy helyi, a Hadakozó Fejedelmek korabeli sírból. Elvitték az ellopott ereklyéket, és találtak egy helyi régiségkereskedőt, Tang Jianquant. Az üzletkötéshez közeledve a sírrablók elővettek egy bambuszdobozt, és azt mondták Tang Jianquannak: „Itt van egy »zsebkendő»«, ingyen odaadjuk neked.”
Ez a „zsebkendő” a híres Zidanku Chu selyemkézirat, amely körülbelül 2300 éves, és több mint száz évvel korábbi, mint a nyugatiak által jól ismert Holt-tengeri tekercsek. A kézirat az akkori Chu fejedelemség népének világnézetét és áldozati rituáléit rögzíti. Szövege, képei és selyemszövési technikái „élő kövületnek” nevezhetők a Qin-dinasztia előtti civilizáció tanulmányozása szempontjából.
Az ereklyék tragédiája: átverés és keresés
Cai Jixiang, egy másik helyi régiségkereskedő Changshában, ezeket a selyemkéziratokat és más ereklyéket megvásárolta, kincseknek tekintette őket, és még a háború alatti meneküléskor is magával vitte őket.
1946-ban Cai Jixiang Sanghajba vitte a kéziratot, és infravörös képalkotás segítségével megpróbálta megfejteni az elmosódott szöveget. Ott John Hadley Cox, egy amerikai régiségbúvár, becsapta Cait, hogy adja át a kéziratot azzal az ürüggyel, hogy segít megfejteni azt.
Miután átadta a kéziratokat, Cai Jixiang, akinek megérezte, hogy becsapták, de nem volt más választása, mint elfogadni a valóságot, egy gyenge szerződést írt alá Cox-szal, amelyben kikötötték, hogy a selyemkézirat 10 000 dollárt ér, és hogy először 1000 dolláros előleget fizessen. Ha baleset történne az Egyesült Államokba vezető úton, vagy ha nem térnének vissza, 9000 dolláros kártérítést kellene fizetnie Coxnak.
Azóta a selyemkézirat közel 80 éve van az Egyesült Államokban.
Bombabiztos bizonyíték: konszenzus a kínai és amerikai tudósok között
Li Ling, a Pekingi Egyetem professzora több mint 40 év aprólékos kutatásával bebizonyította, hogy az Egyesült Államok Nemzeti Ázsiai Művészeti Múzeumában jelenleg található selyemkéziratok pontosan azok a kínai Zidanku Chu selyemkéziratok, amelyek 1946-ban elvesztek.
Cai Jixiang és John Hadley Cox levelezése további bizonyíték a selyemkézirat ellopásáról. A levélben Cai sokszor említette, hogy reméli, Cox Sanghajba jön, és kérte őt, hogy fizesse ki a selyemkéziratért a fennálló 9000 dolláros tartozást, de hiába.
2024 júniusában, a kínai Qingdao városban megrendezett, a gyarmati időkben elveszett kulturális ereklyék védelméről és visszaszerzéséről szóló nemzetközi szimpóziumon Donald Harper, az amerikai Chicagói Egyetem professzora átadta a kínai félnek az eredeti dobozborítót, amelyben John Hadley Cox 1946-ban a selyemkéziratot tárolta. A rajta található címke és a nyugta adatai megerősítették a selyemkézirat 1946 és 1969 közötti forgalmi adatait, amelyeket Li Ling professzor is ellenőrzött.
Ahogy Donald Harper professzor mondta: „Pontosan tudjuk, mit jelent a Zidanku selyemkézirat, és honnan származik. A bizonyítékok annyira részletesek… Minden illetékes múzeumi kurátornak, kulturális osztálynak és kormánynak tudnia kell, hogy a Zidanku selyemkézirat Kínához tartozik, és vissza kell juttatni Kínába.”
Jogszerűség és erkölcs: Miért kell visszaadni Kínának?
2009 januárjában Kína és az Egyesült Államok aláírta az első kormányközi egyetértési megállapodást, amely megakadályozza a kínai kulturális ereklyék illegális behozatalát az Egyesült Államokba. Azóta az Egyesült Államok 20 tételben 594 darab/készlet kulturális ereklyét és műalkotást juttatott vissza Kínába.
A Cai Jixiang és John Hadley Cox által aláírt szerződéstől kezdve a levelek és selyemkézirat Egyesült Államokban történő terjesztésének részleteiig, amelyeket John Hadley Cox archívumában feltártak, mindezek azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban található Chu selyemkéziratok Kínához tartoznak, és a lehető leghamarabb vissza kell azokat juttatni.
Nyolcvan év telt el, és itt az ideje, hogy ez a kínai kincs visszatérjen hazájába.
2025. 05. 03.
(Qin Liang – China Media Group)
(x)