Március utolsó hétvégéjén zajlott a rekulturalisták WHAT IS BOTHERING US elnevezésű második figyelemfelkeltő és közös bosszankodásra invitáló akciója. Egy gerillaakció keretein belül a rekulturalizmus pályázatának nyertes művészei a szentendrei HÉV-re saját tervezésű ülés huzatokat készítettek, az operatív törzset, Mészáros Lőrincet és a női belső nemiszerveket is megutaztatva.
A Rekulturalizmus a Bánkitó fesztivál, Auróra Közösségi ház és az AZVLM együttműködéséből, a VAHA Tandem Culture nemzetközi program keretei között született és egyre több civil kapcsolódik be a mozgalomba, mely a művészet eszközeivel kívánja hirdetni a független kultúrájuk fontosságát. Az akció során a Batthyány téri és Békásmegyeri HÉV üléseire olyan huzatok kerültek, amik inspirációja mögött azok a gondolatok, érzések rejlenek, amik zavarják, frusztrálják a mozgalom résztvevőit.
A rekulturalizmus nevű pályázati felhívás lényege az volt, hogy a beérkezett művekkel a vírushelyzet ellenére online és offline platformokon egyaránt, minél több ember figyelmét felkeltsék, illetve egyúttal bemutassák a független kultúra és szabad művészet jelenét és jövőjét Magyarországon.
Így történhetett meg az a gerillaakció keretében, hogy az utazóközönség a szentendrei HÉV-re felszállva Mészáros Lőrinc egész alakos fotóját, a tavaly óta kétes népszerűségnek örvendő operatív törzs tagjait, illetve még a női belső nemi szerveket is szemügyre vehették az üléshuzatokon. A textil alkotásokat Geszti Vera és Kozma Zsófi tervezte, két húszas évei elején járó, művészeti hallgató.
“Úgy éreztük, folyton bosszankodunk valamin – így ahelyett, hogy bosszankodnánk, megpróbáltuk textileken kifejezni azt, amit érzünk. Nem próbáltuk kikerülni az aktuális magyar valóságot, hiszen ugyan vannak művek, amelyek minden politikai és társadalmi szituáción felül tudnak emelkedni, de mi nem ilyet akartunk létrehozni. Igenis lássák, hallják mások is, bosszantson másokat is ez a sok felháborító helyzet! És akkor legalább együtt leszünk mérgesek. És az már valami.” – mesélte Vera és Zsófi.
A magyar valóságot tükröző kollekció az utca emberéhez akar szólni, ezért az offline kommunikációs tér sokkal alkalmasabb arra, hogy direkt módon üzenjen. A témák között szerepelt többek között a cenzúra/öncenzúra, a nemzeti kultúra, a társadalomkritikus művészet és az önkifejezés szabadsága. Állításuk szerint kilátástalan a jövőjük ebben az országban és egy rekulturalista a koronavírus okozta elszigeteltségben máshogy nem tudja hallatni a hangját, csak ilyen formában tud véleményt nyilvánítani. A textil pedig viseli az aktivizmust, a ruházat egy kommunikációs forma.
Elmondásuk alapján a gerillaakciót a járvány lecsengését követően mindenképpen megismétlik majd, de ezúttal már a – vélhetően meghökkent – járókelők reakcióját is rögzíteni tervezik. Amennyiben nem kerülne sor több ilyen jellegű aktivitásra ezt követően, az azt jelentené, hogy minden rendben van az országban – erre azonban csekély esélyt látnak.
Fotó: Czeglédi Mátyás
2021. április 8.
