Huszonöt éve, 1995. október 28-án történt minden idők legsúlyosabb metróbalesete: az azerbajdzsáni főváros, Baku földalatti vasútjának egyik szerelvényén az alagútban, két állomás között kitört tűzben 289 ember vesztette életét és 270 sérült meg vagy szenvedett füstmérgezést.
Az akkor még szovjet tagköztársaság Azerbajdzsán fővárosában 1951-ben kezdtek bele a metró megépítésébe, az első, 6,5 kilométer hosszú vonalat 1967-ben avatták fel. A hálózat a hetvenes-nyolcvanas években tovább bővült, de karbantartási munkákat nemigen végeztek. Az elavult szerelvények és berendezések miatt egyre gyakoribbak lettek az üzemzavarok és a helyzet csak rosszabbodott a Szovjetunió felbomlását követő zűrzavar, a gazdasági nehézségek súlyosbodása miatt. A bakui metróban 1994-ben kétszer is pokolgépet robbantottak – vélhetőleg Heydar Aliyev államfő politikai ellenfelei -, ezek a merényletek húsz halálos áldozatot követeltek.
1995. október 28-án, a szombat esti csúcsforgalomban az egyik öt kocsiból álló, zsúfolt szerelvény éppen elhagyta az északi vonal Ulduz állomását, amikor az utasok füstszagot éreztek, majd fehér füstöt láttak, amely feketére változott. Mint később kiderült, a negyedik vagon alatt, a forgózsámoly rögzítésénél az elektromos vezeték rövidzárlata miatt tűz keletkezett, s a vonat 200 méter megtétele után, az alagútban megállásra kényszerült. A vezető azonnal értesítette az ügyeletest, de az a fejetlenség közepette elfelejtette kikapcsolni az alagút odalában futó, harmadik sínnek nevezett magasfeszültségű vezetéket. A vezető viszont lekapcsolta a szerelvényben az áramot, így a kétségbeesett, füstben és az égő műanyagokból felszabaduló szén-monoxidban fuldokló utasok kézzel próbálták kinyitni az ajtókat, ami a tolongásban nem mindenütt sikerült. A sötétben eluralkodott a pánik, sokan az ablakokat kitörve akartak szabadulni, az egyik túlélő szerint az emberek egymás hegyén-hátán potyogtak ki a kocsikból. A tűz kitörése után mintegy negyed órával beindították a szellőzőberendezést, de tévedésből rossz irányban, s a ventilátorok éppen az alagútban a következő, majdnem két kilométerre fekvő állomás felé menekülők irányába fújták a füstöt. Az utasok közül sokan az oldalt futó, feszültség alatt maradt sínbe botolva szenvedtek halálos áramütést, ráadásul amikor a túlélők megérkeztek a következő metróállomásra, nem részesültek azonnali orvosi ellátásban, mert a mentőket az előző állomásra küldték.
A hatóságok eleinte próbálták kicsinyíteni a katasztrófa méretét, az első jelentések még csak két halottról és száz füstmérgezésről számoltak be. Másnapra beismerték, hogy a szerencsétlenség 289 emberéletet követelt, az áldozatok közül 28 gyermek volt, többségüket a halálos csapdának bizonyult szerelvényben találták meg, ahol a tolongásban és pánikban halálra taposták őket. Az előző hónapokban elkövetett merényletek miatt kezdetben most is azt feltételezték, hogy a tüzet robbanószerkezet okozta. A külföldi szakértők bevonásával létrehozott vizsgálóbizottság azonban néhány nap után megállapította, hogy műszaki hiba történt, amelyért az elavult, a szovjet időszakból származó berendezések és metrókocsik okolhatók. A szerencsétlenség kapcsán két ember került bíróság elé, a metró főmérnökét 15, a főváltókezelőt 10 év börtönre ítélték.
A bakui az eddigi legsúlyosabb metróbaleset. Ezt megelőzően 1918-ban 97-en haltak meg, amikor kisiklott a New York-i metró egyik szerelvénye, 1903-ban a párizsi földalattiban támadt tűzben 84 ember vesztette életét, 1975-ben Londonban 43 utas lelte halálát, amikor egy zsúfolt szerelvény túlszaladt a végállomáson és a falnak ütközött.
2020. október 26.
(MTI)
